�

A csalog�ny �s a r�zsa

OSCAR WILDE MES�JE

- Azt �g�rte, t�ncol velem, ha piros r�zs�t viszek neki - ki�ltott fel a di�k -, csakhogy az �n kertemben nincs egyetlen sz�l piros r�zsa!

Hallotta ezt a csalog�ny f�szk�ben, az �r�kz�ld t�lgy m�ly�n, kin�zett a lev�lr�seken �t, �s elcsod�lkozott.

- Nincs a kertemben egyetlen sz�l piros r�zsa! - ki�ltotta a fi�, �s sz�p szeme megtelt k�nnyel. - Milyen apr�s�gokon m�lik is a boldogs�g! Olvastam mindent, amit a b�lcsek �rtak, ismerem a tudom�nyok titkait, m�gis t�nkremegy az �letem egyetlen sz�l piros r�zsa miatt.

- V�gre egy h�s�ges szeret� - mondta a csalog�ny. - R�la �nekeltem minden �jszaka, b�r nem ismertem; r�la mes�ltem minden �jszaka a csillagoknak, �s most itt �ll el�ttem. Haja s�t�t, mint a bimb�z� j�cint, ajka piros, mint a v�gy r�zs�ja; de a szenved�ly olyan halov�nny� tette az orc�j�t, mint a s�padt elef�ntcsont, �s a szomor�s�g r�nyomta b�lyeg�t a homlok�ra.

- A herceg b�lt ad holnap �jszaka - suttogta a di�k -, �s az �n szerelmem ott lesz a t�rsas�gban. Ha viszek neki egy sz�l piros r�zs�t, a karomban tarthatom, �s � majd r�hajtja a fej�t a v�llamra, �s a kez�t a kezembe z�rom. De nincs piros r�zsa a kertemben, �gy h�t magamban fogok �lni, �s � majd elsuhan mellettem, r�m se pillant, �s a sz�vem meghasad bel�.

- A legh�s�gesebb szeret� k�ts�gtelen�l - mondta a csalog�ny. - Amir�l �n �nekelek, azt � v�gigszenvedi; ami nekem �r�m, neki gy�trelem. Bizony csod�latos a szerelem. �rt�kesebb a smaragdn�l, dr�g�bb a dr�ga op�ln�l. Gy�ngy�n �s gr�n�talm�n meg nem v�s�rolhat�, nem is �rulj�k a v�s�rtereken. Nem kaphat� a keresked�kn�l, nem is lehet lem�rni az aranym�rlegen.

- A zen�szek fenn �lnek majd a karzaton - mondta a di�k -, j�tszanak a h�ros hangszereken, �s az �n szerelmem t�ncolni fog a h�rf�k �s a heged�k hangj�ra. T�ncolni fog, olyan lebeg�n, hogy a l�ba nem is �rinti majd a f�ldet, �s a tarka ruh�s udvaroncok tolonganak k�r�l�tte. De velem, velem nem t�ncol, mert nem viszek neki piros r�zs�t - �s leborult a f�re, �s kez�be temette arc�t, �s s�rt.

- Mi�rt s�r? - k�rdezte a kis z�ld gy�kocska, m�g fark�val egyens�lyozva elsurrant mellette.

- Vajon mi�rt? - suttogta szomsz�dj�nak l�gyan, halkan a sz�zszorsz�p.

- Egy sz�l piros r�zs��rt s�r - mondta a csalog�ny.

- Egy sz�l piros r�zs��rt?! - ki�ltott�k. - Milyen nevets�ges! - �s a gy�kocska annyira cinikus volt, hogy hangosan fel is nevetett.

De a csalog�ny �t�rezte a di�k szomor�s�g�nak titk�t, �s n�m�n �ld�g�lt a t�lgyf�n, �s a szerelem miszt�rium�n gondolkozott.

Azt�n egyszerre csak sz�tt�rta barna sz�rnyait, �s a leveg�be emelkedett. Mint az �rny�k suhant �t a ligeten, mint az �rny�k lebegett a kert f�l�tt.

Gy�ny�r� r�zsafa �llt a p�zsit k�zep�n, amikor megpillantotta, leereszkedett hozz�, �s meg�lt az egyik �g�n.

- Adj egy sz�l piros r�zs�t - sz�l�totta meg -, �s �n el�nekelem �rte a legszebb dalt, amit csak tudok.

De a r�zsafa megr�zta a fej�t.

- Az �n r�zs�im feh�rek - felelte -, feh�rek, mint a tenger tajt�ka, feh�rebbek, mint a hegycs�csokon a h�. De menj a b�ty�mhoz, aki a v�n nap�r�t fonja k�r�l, � tal�n megadja neked, amit k�v�nsz.

�gy a csalog�ny �trep�lt ahhoz a r�zsaf�hoz, amelyik a v�n nap�r�t fonja k�r�l.

- Adj egy sz�l piros r�zs�t - sz�lt hozz� -, �s �n el�nekelem �rte a legszebb dalt, amit csak tudok.

De a r�zsafa megr�zta a fej�t.

- Az �n r�zs�im s�rg�k - felelte -, s�rg�k, mint a hable�ny haja, aki borosty�ntr�nuson �l, �s s�rg�bbak a r�ten vir�gz� n�rciszokn�l, miel�tt lev�gja �ket az arat� sarl�ja. De menj a b�ty�mhoz, aki ott hajt a di�k ablaka alatt, � tal�n megadja, amit k�v�nsz.

�gy a csalog�ny odarep�lt ahhoz a r�zsaf�hoz, amely a di�k ablaka alatt n�tt.

- Adj egy sz�l piros r�zs�t - sz�lt hozz� -, �s �n el�nekelem �rte a legszebb dalt, amit csak tudok.

De a r�zsafa megr�zta a fej�t.

- Az �n r�zs�im pirosak - felelte -, pirosak, mint a galamb l�ba, �s pirosabbak a nagy korall-legyez�kn�l, amelyek az �ce�n �regeiben lengedeznek. De a t�l megdermesztette nedveimet, a fagy elpuszt�totta bimb�imat, �s a vihar let�rdelte �gaimat, nem lesznek r�zs�im ebben az eg�sz esztend�ben.

- Csup�n egyetlen sz�l piros r�zs�t szeretn�k - ki�ltotta a csalog�ny -, egyetlen sz�l piros r�zs�t! H�t nincs m�d r�, hogy megkaphassam?

- Van egy m�dja - felelte a fa -, de az olyan rettenetes, hogy el sem merem mondani.

- Mondd csak - sz�lt a csalog�ny -, nem f�lek.

- Ha piros r�zs�t szeretn�l - mondta a fa -, magadnak kell el�var�zsolnod �nekeddel a holdf�nyben, �s �nn�n sz�ved v�r�vel kell majd megfestened. A melledet t�visnek szegezve kell �nekelned. Teljes �jszaka kell �gy �nekelned, �s a t�visnek �t kell sz�rnia a sz�vedet, �s eleven v�rednek �t kell �mlenie az �n ereimbe, �s v�remm� kell v�lnia.

- A hal�l nagy �r egy piros r�zs��rt - ki�ltotta a csalog�ny -, �s az �let mindenkinek dr�ga kincs! Olyan j� el�ld�g�lni a z�ld erd�ben �s figyelni a napot aranyszek�ren �s a holdat a gy�ngy�s kocsij�n. �des a galagonya illata, �des a v�lgyben rejt�z� harangvir�g �s a dombokon ny�l� hangaf�. De a szerelem t�bbet �r, mint az �let, �s mi egy mad�r sz�ve az emberi sz�vhez k�pest?

Ezzel sz�tt�rta barna sz�rnyait, �s a leveg�be emelkedett. Mint az �rny�k suhant el a kert f�l�tt, s mint az �rny�k lebegett v�gig a ligeten.

A di�k m�g mindig ott fek�dt a f�ben, �s sz�p szem�ben m�g fel sem sz�radtak a k�nnyek.

- L�gy boldog - ki�ltotta a csalog�ny -, l�gy boldog; megkapod a piros r�zs�t! �letre h�vom �nekemmel a holdf�nyben, �s �nn�n sz�vem v�r�vel festem meg. Viszonz�sul annyit k�rek csup�n, hogy h�s�ges szeret� l�gy, mert a Szerelem b�lcsebb, mint a B�lcselet, m�rpedig az igen b�lcs, �s er�sebb a Hatalomn�l, pedig az nagyon er�s. L�ngsz�n a sz�rnya �s a teste is, mint a l�ng. Ajka �des, mint a m�z, �s lehelete ak�r a t�mj�n.

A di�k f�ln�zett a f�b�l, odahallgatott, de nem �rtette, mit mond neki a csalog�ny, mert csak olyasf�le dolgokr�l tudott, amelyekr�l a k�nyvek besz�lnek.

De a t�lgyfa meg�rtette �s elszomorodott, mert nagyon szerette az �gai k�zt f�szkel� kis csalog�nyt.

- �nekelj nekem m�g b�cs�z�ul - suttogta -, nagyon egyed�l leszek majd n�lk�led.

A csalog�ny �nekelt h�t a t�lgyf�nak, �s a hangja olyan volt, mint az ez�stkors�b�l felcseng� v�zcsobog�s. �s amikor befejezte a dalt, a di�k felkelt, s el�vette zseb�b�l jegyz�f�zet�t �s ir�nj�t.

"K�ts�gtelen�l van forma�rz�ke - mondta mag�ban, m�g kereszt�ls�t�lt a ligeten -, ezt nem lehet tagadni; de vajon mit �rez k�zben? Att�l tartok, semmit. Nyilv�n olyan, mint a legt�bb m�v�sz; mer� st�lus, �szintes�g n�lk�l. Nem �ldozn� fel mag�t m�sok�rt. Csak a zen�vel t�r�dik, hiszen tudni val�, hogy minden m�v�szet �nz�. M�gis el kell ismerni, akad n�h�ny sz�p hangja. Milyen k�r, hogy nem jelentenek semmit se, �s nincs gyakorlati �rt�k�k!" Azzal bement a szob�j�ba, lefek�dt a keskeny szalma�gyra, elgondolkozott szerelm�n, �s nemsok�ra elnyomta az �lom.

Amikor pedig a hold m�r f�nn ragyogott az �gen, a csalog�ny odarep�lt a r�zsaf�hoz, �s a t�visnek fesz�tette mell�t. Eg�sz �jszaka �nekelt t�vissel a mell�ben, �s a hideg, krist�lyos hold lehajolt hozz�, �s �gy hallgatta. Eg�sz �jszaka �nekelt, �s a t�vis egyre m�lyebben �s m�lyebben f�r�dott bel�, �s a sz�ve v�re egyre apadozott.

El�bb a szerelemr�l dalolt, hogy �bred egy ifj� meg egy fiatal l�ny sz�v�ben. �s a r�zsafa legfels� �g�n vir�gba sz�kkent egy csod�latos r�zsasz�l, �gy t�rta ki egyik szirm�t a m�sik ut�n, ahogy egyik dal k�vette a m�sikat.

Eleinte halov�ny volt, mint a k�d a foly� felett halov�ny, mint a hajnal l�ba, �s ez�st�s, mint a virradat sz�rnya. Mint a r�zsa �rny�ka az ez�stt�k�rben, mint a r�zsa �rny�ka a v�z sz�n�n, olyan volt ez a r�zsasz�l, amely a fa legfels� �g�n vir�gba sz�kkent.

De a fa r�ki�ltott a csalog�nyra, hogy szegezze mell�t er�sebben a t�visnek.

- Szorosabban, kis csalog�ny - ki�ltotta a fa -, vagy megvirrad, miel�tt elk�sz�lne a r�zsa!

S �gy a csalog�ny m�g er�sebben nekifesz�tette mag�t a t�visnek, �s egyre hangosabban �s hangosabban �nekelt, mert a szenved�lyr�l dalolt, amely egy f�rfi �s egy hajadon lelk�ben sz�letik.

�s enyhe p�r �nt�tte el a r�zsa szirmait, ahogy a v�leg�ny arca elpirul, amikor megcs�kolja menyasszonya ajk�t. De a t�vis m�g nem hatolt a csalog�ny sz�v�be, s �gy a r�zsa bimb�s belseje feh�r maradt, mert csak egy csalog�ny sz�ve v�re festheti karmazsinpirosra egy fesl� r�zsa szirmait.

�s a fa r�ki�ltott a csalog�nyra, szor�tsa mag�t jobban a t�vishez.

- Szorosabban, kis csalog�ny - ki�ltotta a fa -, vagy megvirrad, miel�tt elk�sz�lne a r�zsa!

S �gy a csalog�ny m�g er�sebben fesz�tette mell�t a t�visnek, �s a t�vis belef�r�dott a sz�v�be, �s a szeg�ny madarat gy�trelmes, vad k�n j�rta �t. Keservesen, egyre keservesebben f�jt a seb, vadul, egyre vadabbul sz�llt az �nek, mert a csalog�ny a szerelemr�l dalolt, amelyet beteljes�t a hal�l; a szerelemr�l, amely nem hal meg a s�rban.

�s a csod�latos r�zsasz�l karmazsinpiros lett, mint a keleti �gbolt r�zs�ja. Karmazsinpiros volt a szirmok koszor�ja, �s karmazsinpiros volt, mint a rubint, a r�zsa z�rt sz�ve.

De a csalog�ny hangja elgyeng�lt, kis sz�rnya megereszkedett, �s szeme elhom�lyosult. Halkabban, egyre halkabban �nekelt, �s �gy �rezte, valami �sszeszor�tja a tork�t.

S akkor utolj�ra m�g egyszer felcsapott a dal. Hallotta a feh�r hold is, �s megfeledkezett a virradatr�l, s fenn vesztegelt az �gen. Hallotta a piros r�zsasz�l, s �tj�rta a reszketeg gy�ny�r�s�g, �s a hideg hajnali leveg�ben kit�rta szirmait. A visszhang elvitte a dombok k�z� b�bor barlang�reg�be, �s fel�bresztette �lmukb�l az alv� p�sztorokat. V�giglebegett a dal a foly� n�dasain, �s a n�dasok elvitt�k �zenet�t a tengernek.

- N�zd, n�zd - ki�ltott a fa -, kivirult a r�zsa!

De a csalog�ny nem v�laszolt, mert holtan fek�dt a magas f�sz�lak k�z�tt, t�vissel a sz�v�ben.

A di�k meg kinyitotta d�lben az ablak�t, �s kin�zett rajta.

- Ejnye, milyen csod�latos szerencse - ki�ltott fel -, egy piros r�zsa! Eg�sz �letemben nem l�ttam m�g hozz� foghat�t. Olyan sz�p, hogy bizonyosan valami hossz� latin neve van - s kihajolt �s leszak�totta.

Azt�n f�ltette a kalapj�t, �s �tszaladt a professzor h�z�ba, kez�ben a r�zs�val.

A professzor l�nya a torn�con �lt, �s k�k selyemfonalat gomboly�tott egy cs�v�re, m�g kutyusk�ja a l�ba el�tt hevert.

- Meg�g�rte, hogy velem fog t�ncolni, ha hozok egy sz�l piros r�zs�t! - ki�ltotta a di�k. - �me, itt a vil�g legpirosabb r�zs�ja. T�zze ma este a sz�ve f�l�, �s ha majd egy�tt t�ncolunk, ez a r�zsa el fogja mondani, mennyire szeretem mag�t.

De a l�ny arca elborult.

- F�lek, nem illik a ruh�mhoz - v�laszolta -, k�l�nben is a kamar�s unoka�ccse n�h�ny igazi dr�gak�vet k�ld�tt nekem, �s mindenki tudja, hogy a dr�gak� t�bbet �r, mint a vir�g.

- Szavamra, maga nagyon h�l�tlan - mondta haragosan a di�k, �s kihaj�totta a r�zs�t az utc�ra, egyenesen a ker�kv�g�sba, �s egy kocsi m�ris kereszt�lg�zolt rajta.

- H�l�tlan? - mondta a l�ny. - Maga meg goromba, ha �ppen tudni akarja; v�gre is mi maga? Csak egy di�k. Aligha van ez�stcsatos cip�je, mint a kamar�s unoka�ccs�nek - azzal f�lkelt a sz�kr�l, �s bement a h�zba.

- Milyen buta dolog a szerelem - mondta t�voz�ban a di�k. - F�lannyi haszna sincs, mint a logik�nak, mert nem bizony�t be semmit, �s mindig olyat �g�r, ami nem k�vetkezik be, �s elhiteti vel�nk, ami nem igaz. Sz�, ami sz�, semmi gyakorlati haszna, s mivel korunkban f� a gyakorlatiass�g, visszat�rek a b�lcselethez, �s a metafizik�t fogom tanulm�nyozni.

Visszat�rt h�t szob�j�ba, el�vett egy nagy, poros k�nyvet, �s belemer�lt az olvas�sba.