Események:Súgó

Szavak...  Őri István: Szeretnék a boldogságról írni Szeretnék a boldogságról írni szeretnék többé sohasem sírni szeretném a világba kiordítani: Ne csüggedj, van remény az út vége a győzelem! nehéz a harc, de 'mi vár: boldogság, béke, szerelem! Szeretnék a szerelemről írni szeretnék boldogságtól sírni szeretném a világba kiordítani: Istenem! Ő itt van velem! Látom Őt, nemcsak álmodom a perceket már nem számolom mert eljött, s többé nem megy el ó, áldott élet áldott szépség áldott szerelem! Szeretnék csak mindig Róla írni tündérmesét, igaz történetet szeretném a világba kiordítani: Szeret, szeret, szeret! S azt is, hogy én is szeretem jobban, mint életem s ez a szerelem végtelen mert kettőnké - ugye, Kedvesem? Szeretném elmondani hogy szeme gyönyörű s ajka édes minden, mit mond és tesz szivárvánnyal ékes s csak, hogy láthatom a Mennyország nekem szeretném elmondani nektek hogy végtelen szeretem! Szeretném, ha mindez való lenne szeretném, ha egyszer Ő üzenne: Várlak, gyere, szeretlek én is! szerettelek mindig s szeretni foglak a világ végezetéig!   Kedves Látogatóim! Ma egy verset hoztam nektek ,mely úgy igazán megfogott. Sokat gondolkodtam azon, hogy az emberek mennyire keveset beszélnek egymással és önmagukról.Bezárjuk a lelkünket, mert azt gondoljuk, ha megmutatjuk akkor sebezhetővé válik.De ha meg sem mutatjuk, akkor nem tudhatják meg azok,akik iránt érzünk, hogy mit is érzünk.Persze az igaz szeretetet, szerelmet meg kell látni,a másik cselekedeteiben, de azt hiszem, hogy néha ez kevés.Szükség van a szavakra, az üzenetekre, arra, hogy simogassák a lelkünket apró kedvességekkel, figyelmességekkel, suttogó szavakkal. Vannak pillanatok, melyek varázslattal bírnak, természetesen ünneplőbe öltöztetve, de ezek csakis tőlünk lesznek olyanok, melyek bearanyozzák a lényünketés a szeretett ember lényét.Soha nem szabad elkoptatnunk az ünneplő ruhát,de vigyázni rá sem úgy kell, hogy nem hordjuk. Gyönyörű napot mindenkinek! Angyalka